"Talán közvetlenül a rendszerváltás után kellett volna másokra figyelve, majd magunkba fordulva megállítanunk az órákat. Talán akkor, amikor a kilencvenes évek elején-közepén a nyugat-európai országokban, Hollandiában, Németországban vagy később Ausztriában foglalkozni kezdtek a múzeumi intézményrendszer áttekintésével, aztán a tapasztalatokból kiindulva a struktúrák átalakításával. Egy pillanatra körül kellett volna néznünk, mire is lenne szükségünk, hogyan működhetne mindez nálunk is hosszabb távon. A pillanatot azonban - a szakmai nyilvánosság éppúgy, mint a minisztériumi döntéshozók - nyilvánvalóan többszörösen elmulasztottuk, úgy tettünk, mintha egy-két meghosszabbított mandátummal, leépítéssel vagy leváltással minden működne 'valahogy' [...] Szempontrendszer és kritika hiányában többek között nem tudjuk megmondani, vajon érdemes volt-e annak idején önállósítani az Ernst Múzeumot, és most újra visszarendezni. Nehéz megítélni, hogy a gazdasági és jogi kényszereken - spóroláson és kormányhatározaton - túl vannak-e olyan szakmai érvek, amelyek a függetlenség vagy a fúzió, az ilyen vagy olyan program mellett szólnak, és ha igen, ezeket ki, mikor hozza nyilvánosságra. [...] Bár mindössze néhány hetünk van hátra a megjelölt határidőig, az utóbbi egy év előkészítő munkája során a nyilvánosság előtt szinte semmi nem hangzott el egy még ennél is alapvetőbb kérdésről, a Műcsarnok átalakításáról, illetve az ehhez kapcsolódó állami garanciákról. Ennek következtében jelen pillanatban valószínűleg sem a szakmai közvélemény, de talán még az alapítók számára sem világos, milyen meglepetéseket tartogathat a kortárs képzőművészet területén a nonprofit kft. formája, milyen jogosultsággal és szakmai önállósággal rendelkezik az intézmény vezetője egy egyelőre ismeretlen összetételű felügyelőbizottság mellett, alatt vagy fölött, mennyire kényszerül rá a bevétel hajszolására és a bérrendezvényekre, illetve általában, mennyiben kap állami biztosítékot a hosszú távú tervezésre." (Mélyi József)

A kortárs művészek és szakmai szervezeteik jóideje úgy érzik, a számukra adott intézményi környezet távlat nélküli, egyik pillanatról a másikra él, a nagyobb léptékű tervezésre a körülmények alkalmatlanok. Nem csak pénzhiányról van szó, hanem az "utolsó pillanat" tartósított érzéséről. Alig értelmezhető "ügyek" vannak - nemrég a Velencei Biennále, aztán a Ludwig, most éppen a Műcsarnok és az Ernst Múzeum -, miközben nincs elégséges hiteles információ koncepciókról, törvényi keretekről, a szakmai célok érvényesíthetőségéről, civil mozgástérről, lehetséges kommunikációs módokról.

Az ikOn szervezésében idén januárban rendezett konferencia, melynek témája a művészek kezdeményezte alternatív intézmények állapota volt (www.ikon.hu), megmutatta, a szakmában van elegendő érdeklődés és felkészültség egy témát körüljárni, elemezni. Ezalkalommal a közpénzből fenntartott kortárs művészeti intézmények sorsáról rendeztünk konferenciát. Az információk és koncepciók közreadására törekszünk, nem felejtkezve el az "utolsó pillanat" szorításáról, mégis a megértés és a közös program megfogalmazása érdekében napi problémáinkon túl érdemi intézménykritikára téve kísérletet.

Témák: a jelenkori és a kortárs művészet intézményei (érdekek, konfliktusok, ki képvisel kit, generációs és művészetelméleti utak, az igazgató, a kurátor), főhatóság vs intézményi önállóság, adó vagy járulék, lehetséges művészeti törvény, közpénz és/vagy magánpénz, vállalkozói tőke vs szakértelem, privatizálható közintézmények és közgyűjtemények, pályázat vs felkérés.

A konferencia vitavezetője: Horányi Attila, az AICA Magyar Tagozatának titkára
Előadások
Bencsik Barna	Zsugorodó szcéna, bővülő piac
Gréczi Emőke	Spekuláció és promóció. Magántőke a kortárs művészetben
Mélyi József	Példátlan? Az intézményátalakítás módszerei
Uhl Gabriella	Pazar/láss! Néhány megjegyzés a költségvetési művészeti intézmények struktúraváltásához
Néhány kortárs művészeti intézmény helyzete (prezentációk): Műcsarnok, Budapest Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum, Budapest Győri Városi Művészeti Múzeum, Győr Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros Stúdió Galéria, Budapest LUMÚ - Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Vita az AICA Magyar Tagozatának állásfoglalásáról
Koronczi Endre	Cím nélkül, 2000-2007, videoperformance, 56 perc loop

Feliratkozás az ikOn hírlevelére: ikon@ikon.hu

copyright: Koronczi Endre
adatbázis programozás és szerverszolgáltatás: Hungary.Network ZRt